antócska aszonta hirtelen h azta
kár tagadnod h szerecc sunyiagyú raszta
mennyé csak aludni azt álmoggyá szépeket,
rakosgasd az asztalhoz a műanyag székeket
nia nia antónia húzz már innét a snyiba
aludhatnékom van már nagyon
hogy szeretlek azt nem tagadom
de elég lesz már a jóból
intenék a takaróból
mennyé aludni nem tartalak vissza
könnyeimet utánad a párnám felissza
csütörtökön szánkózunk,végre valahára,
holnap ha van kedved,menny ki a blahára
megyek is aludni gyorsan de menten
csütörtökön várlak a szánkós-menetben
holnap sajnos nem érek rá bár szívesen mennék
amúgy meg minek? ott lennél?
faszomse tud már rímelőt írni,
tudakozót kéne gyorsba felhívni,
holnap suli gecikorán kelek,
de ne feledd soha h én szerettelek
ezernyi csókom takarja orcádat
szívemmel melengetem kicsi kis párnádat
aludni indulok szívesen várnálak
csak előbb megkeresem az éjjeli ágytálat
keresd meg szivi azt pakojjad tele,
de ha kérhetem tedd vissza s ne aludj vele,
aludj inkább velem,mintha ott lennénk,
és filmnézés közbe csilisbabot ennénk
tele is pakolom soksok szeretettel
tele van a tököm az esti vizelettel
mint ha itt lennél úgy lesz, baj lenne hogyha,
feltenném ezeket a versesblogomra?
tedd fel ha akarod,híresek leszünk,
hálivúdba luxusvillát veszünk.
minden köcsög imádni fogja,
ha szupi lesz a raszta blogja
holnap majd fölteszem elnyom az álom
gondolkozom még a luxusvillákon
utolsó dalom szól most te neked
vegyél új borotvát, ha sehol se leled
rendben akkor búcsút veszek,
msnen holnapis leszek,
remélem majd teis leszel,
s egyszer feleségül is veszel
'10
